A jegybankja vezetheti a mélybe az eurózónát

2018.09.21. 17:32

Az Európai Központi Bank már a válság után is csak nagyon lassan és elég bizonytalanul kezdte el kezelni a helyzetet. Ennek negatív hatásait pedig még ma is érezzük, mi több, az eurózónán belüli ellentétes érdekek csatája csak még tovább növeli a kockázatokat. Mindeközben az eurójegybank vezetése optimista, bár a viharfelhők már jól látszanak.

Nemrég Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke egyértelműen kijelentette, hogy az eurózóna gazdasági növekedése stabil pályán van, a defláció kockázata egyre halványul, mindez pedig lehetővé teszi, hogy a jegybank december végére kivezesse az eszközvásárlási programját.

Ez az optimista retorika azonban teljesen szembemegy a valósággal – írja a MarketWatch-on megjelent elemzésében Ashoka Mody, a Princeton University professzora és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) európai ágazatának korábbi igazgatóhelyettese. Hozzáteszi, valójában arról van szó, hogy az EKB kötvényvásárlási programja lényegében megbukott, a gazdasági növekedés lassul, az infláció pedig még mindig aggasztóan alacsony. Ráadásul az eurójegybank a lehetőségeit tekintve elment a falig, vagyis a jövőben már csak igen nehezen tud támogatóan fellépni az esetleges problémákkal szemben.

Hamis optimizmus?

A szeptember 13-án tartott sajtótájékoztatón Draghi ragaszkodott ahhoz, hogy az euróövezet gazdasága egy széleskörű felemelkedés útján halad, az inflációs ráta pályája pedig fokozatos erősödést mutat az elmúlt években tapasztalt, aggasztóan alacsony, 1 százalék körüli szinthez képest. Bár az elnök beismerte, hogy a 2017-es erős gazdasági növekedést követően 2018-ban eddig csak szerény ütemű volt a bővülés, Draghi ezt úgy kommentálta, hogy a „szerénység" csupán időleges.

Az optimista álláspontnak azonban megvan a maga háttere. Tavaly ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy Kína könnyen elérhető hiteleket pumpált a gazdaságba, ami felpörgette a fogyasztást.

Mivel Kína óriási hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelemre, a világkereskedelem növekedése közel 5,5 százalékos volt. Tekintve, hogy az európai gazdaságok nagyban támaszkodnak a nemzetközi kereskedelemre, az euróövezet gazdasági növekedése időlegesen a normálisnál izmosabb teljesítményt mutatott – írja az elemzés.

Mario Draghi, az EKB elnökeForrás: AFP/Emmanuel Dunand

Mindazonáltal az idei év elejétől a kínai hatóságok elkezdték visszavonni a hazai élénkítést, mivel attól féltek, hogy az egyébként is meglévő pénzügyi kockázatok kezelhetetlenné válnak. Nem is volt nagy meglepetés, hogy a világkereskedelem növekedési üteme gyorsan visszacsúszott 3,5 százalékra. A fentiek miatt pedig logikus volt, hogy az eurózóna gazdasága ezzel párhuzamosan ugyancsak lassult.

Az elemzés egyik fő megállapítása az, hogy az EKB alulbecsüli a lassulás ütemét. Tavaly decemberben a jegybank úgy számolt, hogy az eurózóna GDP-je 2018-ban 2,3 százalékkal bővül. Mostanra az EKB 2,0 százalékra fogta vissza ezt a prognózist, de az euróövezet egyes országaiban – Olaszországban, de még Franciaországban is – recessziós állapotok fenyegetnek a következő hónapokban.

Az infláció oldalán még különösebb Draghi optimizmusa. A kötvényvásárlási program ugyanis nagyon kis mértékben mozgatta csak meg az inflációs rátát. Az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított maginfláció pedig továbbra is igen mélyen, éves alapon 1 százalék körüli szinten áll. Az eurójegybank emellett továbbra is hisz abban, hogy az infláció hamarosan emelkedni fog.

Nem tudta érdemben megmozgatni az inflációt az eurójegybankForrás: AFP/Philippe Desmazes

Az alacsony infláció problémája elsőre meglepő lehet, hiszen az átlagember számára az kifejezetten kedvező, ha a fogyasztói árak nyomottak maradnak, vagy akár csökkennek. Makrogazdasági szempontból azonban már más a helyzet, mert itt a lényeg az, hogy a beruházók és a fogyasztók mit gondolnak a jövőről. Nem nehéz belátni, hogy sokan azt mondják, inkább elhalasztanak beruházásokat vagy vásárlásokat, ha azzal számolnak, hogy az árak a jövőben még tovább csökkennek, tehát jobban megéri várni. Ha viszont a többség kivár, akkor az visszafogja a gazdasági növekedést, vagyis végső soron a nagyon alacsony – vagy negatív – infláció árt a gazdaság egészének.

A nagy különbségek

Az elemzés szerint az EKB egyik legfőbb problémája – már a megalakulása óta –, hogy túl későn reagál a gazdasági nehézségekre. Ez a tendencia már 2007-ben látható volt, amikor érzékelhetővé váltak a válság jelei. Akkor az eurójegybank ragaszkodott ahhoz az ideológiához, hogy relatíve magasan kell tartani a kamatokat, hogy megelőzze a túl magas inflációt. Bár 2013-ban már egyértelműen érezhetőek voltak a deflációs tendenciák, az EKB egészen 2015-ig halogatta a kötvényvásárlási program beindítását.

Ezzel szemben az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed nagyon gyorsan reagált a válság hatásaira, és miután lendületesen nulla közeli szintre csökkentette a kamatot, már 2008 decemberében beindította a kötvényvásárlási programját – mindössze három hónappal azt követően, hogy Lehman Brothers összeomlott! A Fed 2014 októberéig fenntartotta a programját, és amikor már úgy ítélte meg, hogy az USA fenntartható növekedési pályán van, elkezdte kivezetni azt.

Gyors és tatktikus volt az amerikai jegybanki politikaForrás: 123rf.com

Az EKB pedig nemcsak később indította be a saját eszközvásárlási projektjét, de az sokkal nagyobb is volt, mint a Fed vásárlása – mind a GDP, mind a nettó kormányzati kötvénykibocsátások viszonylatában. Tovább fokozza a problémát, hogy nem világos az EKB végső célja. Miközben Draghi már 2017 októberében felvette a kivezetést, az csak most indult meg, miközben

a számok alapján az euróövezet elég messze áll attól, hogy fenntartható növekedési pályát mondhasson magáénak – írja Mody.

Az USA és az eurózóna monetáris politikájának eltérő hatásai a pénzügyi piacokon is érzékelhetők. Miközben a Fed folyamatosan építette le az olcsó pénz politikáját, az amerikai S&P 500 részvényindex közel 50 százalékot emelkedett. Az EKB ezzel szemben nyitva tartotta a pénzcsapot, de az Euro Stoxx 50 index csak kevesebb mint 7 százalékkal erősödött.

Növekvő feszültségek

Miközben tehát az EKB elérte a lehetőségeinek határát, egyre élesebben merül fel a kérdés, hogy milyen következményei lesznek a fokozatos szigorításnak a nemzetgazdaságokban. Egyre nő ugyanis a kockázata annak, hogy amikor az eszközvásárlás leáll, a kamatok emelkedni kezdenek, vagyis a megvásárolt kötvények értékei éles zuhanásnak indulnak.

A legnagyobb veszélyben olyan országok vannak, mint Olaszország, Spanyolország és Portugália, ahol a befektetők kivonulhatnak a kötvénypiacról, amint az EKB programja befejeződik. Ehhez a folyamathoz azt kell látni, hogy sok befektető stratégiája az volt, hogy megvette ezeknek a kockázatosnak minősített országoknak a kötvényeit, majd továbbértékesítette azokat az EKB-nak, illetve az egyes országok jegybankjainak. Az így befolyt pénzből pedig a befektetők más eszközöket vehettek az adott országokon kívülről. Mindez pedig azt eredményezte, hogy a pénzügyi és gazdasági nyomások egyenetlenül oszlottak el az eurózónában. Ha pedig ennek beütnek a kellemetlen következményei, annak akár súlyos politikai hatásai is lehetnek – figyelmeztet az elemzés.

Súlyos veszélyt jelent az euróövezet instabilitásaForrás: 123rf.com

Mindent összevetve az eurózóna éppen most lép be egy nagyon veszélyes időszakba, ahonnan nem lesz könnyű kiút. A várhatóan emelkedő kamatok tovább nyomják majd le a gazdasági növekedést és az inflációt egyaránt. Ezzel párhuzamosan pedig az adósságproblémák és a banki kockázatok is egyre jobban meg fognak erősödni – mondja Mody. Noha Draghi korábban megígérte, hogy a jegybank újra felpörgeti az eszközvásárlást, ha szükséges, az euróövezeten belüli ellentétes gazdasági érdekek újra késlekedésekhez és félmegoldásokhoz vezethetnek. És éppen az ellentétes érdekek összecsapása lehet az eurózóna gazdasági gyenge pontja –foglalta össze véleményét a szakember.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK